Gressó másodszor

Részletek

Megjelent: 2016. november 17. csütörtök, 13:18

Az elmúlt hétvégén mindkét pályára lépő csapatunk (Senior, BLSZ IV) nagyarányú győzelmet aratott, mégsem volt nehéz kiválasztanunk a hét játékosát. Cpt Steve Rogers – hétköznapi nevén Gressó Geri – mesterötöst ért el a hétvégi BLSZ IV-es rangadón a Hangos ellen, ahol volt miért törlesztenünk.

Öt gólt szerezni egy mérkőzésen még a legnagyobbaknak sem gyakran sikerül, mit gondolsz, mi kellett hozzá, hogy ez a hétvégén Neked összejöjjön?

- A legnagyobbak azért ritkán lépnek pályára a BLSZ IV-ben ☺ Furcsa volt kicsit így lejönni a pályáról, eddig nagypályán két gól volt a maximum, de kispályán is csak egy-két négyesre tudok visszaemlékezni. A mi részünkről minden ült, főleg a második félidőben. Jöttek az ütempasszok a középpályáról, a szélsővédők is jól zárkóztak a támadásokhoz, Gabesz is lekötött általában két embert így sok helyem volt megcsinálni az egy-egy elleni szituációkat. Nem volt rossz kapusa egyébként az ellenfélnek, de a védői teljesen magára hagyták a második félidőre, gondolom elfáradtak – ez sem volt hátrány.

Persze mint mindent, ezt a meccset is a helyén kell kezelni, egy emléknek jó, meg lehet majd mesélni, mint Al Bundy, amikor mondta, hogy egy meccsen négy touchdownt szerzett, de voltak már olyan meccsek, amelyeknek szerintem nagyobb volt a sportértéke.

Mindegyik csapatunk jelentős fejlődésen ment keresztül, ami a támadójátékot illeti, tavaly nyári érkezésed óta Te is folyamatosan eredményesebb vagy. Miben látod ennek okát? Szerinted tartható ez a fejlődés?

- Nyilván mindennek van egy határa, nem fogunk mindig hét gólt szerezni, én sem lövök majd be minden mérkőzésen hat helyzetből ötöt. Műfüvön, vagy elfogadható talajú füves pályán ezen a szinten nagyon szépen folyik a labda és mindkét csapat védekezése is sokkal stabilabb, mint tavaly. Úgy látom, hogy mindenki rákapott a győzelem ízére, rosszul viseljük a vereséget, ez a hozzáállás korábban néha hiányzott. Nem mintha egyébként sokat osztana-szorozna, hogy éppen mennyi pontunk van egy amatőr bajnokságban, de azért jó érzés egy-egy győzelem után hazamenni.

Egyike vagy azon keveseknek, akik a BLSZ IV-es és a BLSZ III-as keretbe is nevezve lettek, ráadásul szinte egyedüliként Te folyamatosan szerepelsz is mindkettőben. Hogy bírod ezt a terhelést?

- A többi edzésből visszavettem kicsit, ritkábban járok el futni, kondizni, így alapvetően nem mozgok többet, mint korábban. Persze meccseken főleg az én posztomon elég gyakran jönnek az ütközések, szóval hazudnék, ha azt mondanám, hogy néha nem fáj ez vagy az, de ez benne van. Szívesen megyek mindkét csapatba, ha időm engedi, más szerepem van az egyben, mint a kettőben, de jól érzem magam a pályán mindkét osztályban.

Gyerekkorod óta folyamatosan sportoltál, atletizáltál, jégkorongoztál is, miért mégis a foci maradt meg folyamatosan?

- Apukám is, mindkét nagypapám is focizott, mindig központi téma volt a sportág a családban. Gyerekkoromban egy edző miatt hagytam abba az egészet 13 évesen, akkor 2-3 évig szó szerint szinte labdába sem rúgtam, ez a technikai „tudásomon“ látszik is ☺ Aztán különböző kispályás bajnokságokban, iskolacsapatokban játszottam az atlétika és a jégkorong mellett. Utóbbit nagyon szerettem csinálni, de egy munkahelyváltás után már nem fért bele, Forrás Zoli pedig régóta hívogatott, hogy jöjjek le az Issimóba, úgyhogy így kötöttem ki a nagypályás foci mellett.

+1: A csapattól kapott beceneved elismerő, de felelősséggel is jár, hogyan viseled ezt a terhet?

- Ha jól emlékszem a Szakitól, Böjtitől vagy Rozgonyi Petitől ered, aztán valahogy megmaradt. Nem érzem tehernek, jól esik a dolog ☺ Igyekszem felnőni a karakterhez, bár focizni még nem láttam egyik filmben sem ☺